24. hét
Ma szép napunk volt. Reggel vérvétellel indult. Itt annyian várakoztak, hogy végül egy idő után szólnom kellett a nővérkének, hogy hadd menjek be soron kívül, mert már nagyon távol leszünk az étkezés után egy órától, amely időpontban mérni kellett volna az értékeimet. Szerencsére a többi sorbanálló (főként ötven körüli hölgyek) már több szánakozó pillantást vetettek rám, hogy én szegény, itt álldogálok a nagy pocimmal. Nem tudom, ma miért torlódtak fel ennyien, eddig legfeljebb ketten voltak előttem, akármikor mentem.
Ezután elvágtáztam a fogorvoshoz, aki betömte a másik fogamat is. De szerencsére ezeket leszámítva teljesen rendben találta a hölgy a fogaimat, majd egy év múlva kell mennem legközelebb.
Harmadik felvonásként félig zsibbadt arccal elmentem a nőgyógyászhoz is. Így a titkolózó Gyermeket ma ismét megtekintettem ultrahangon. Baba láthatóan jól volt, akkora, amekkorának így 24 hetesen lennie illik. De az introvertált jellem ezúttal némi polgárpukkasztással is társult: Először csak az arcát takarta el a kezével, majd mire kicsit arrébb értünk az ultrahangfejjel, addigra egy hirtelen vetődéssel már csak a fenekét mutatta nekünk. Még nézegettük egy darabig, és végül az orvos arra jutott, hogy valószínűleg inkább kislány. Baba nem mutatott semmi olyan jelet, ami az esetleges kisfiúságára utalt volna. De azért a doki azt mondta, készüljünk fiúnévvel is.
Egyébként a kislányság mellett szól több, szilárd alapokon álló, racionális bizonyíték is:
- Én kezdettől fogva meg vagyok győződve róla, hogy kislány. Nem tudom, ezt honnan szedtem, sőt még részrehajlással sem vagyok vádolható. Hiszen végzett biztosításmatematikusként jól tudom, hogy születésükkor a fiúk egy kicsit többen vannak (2003-ban az élveszületések 51,6%-a volt fiú). Ráadásul én mindig is szerettem volna egy bátyot, így nem tartottam volna rossznak, ha az elsőszülött fiú.
- A hasam eléggé kerek. Márpedig a népi bölcsesség azt mondja, hogy ez inkább lányra, míg a hegyes has inkább fiúra utal. (Hozzáteszem, hogy nem emlékszem arra, hogy a két szép fiúgyerekkel rendelkező nővérem bármikor is csúcsos hassal rendelkezett volna...)
- A férjem családjában él az a kissé diszkriminatív mondás, hogy fáradt ember csak lányt tud. Márpedig a karácsony előtti pár hét, amikor Baba feltehetően fogant, nem volt kimondottan pihentető és nyugalmas időszak egyikünknek sem.
Mindenesetre a kislány 49%-nál már eddig is magasabb szubjektív valószínűsége tovább növekedett, bár ez igazán semmin sem változtat. Egyébként sem akartam a gyerekszobát sem kékre, sem rózsaszínre mázolni, sőt sok habos-babos ruhát sem fogok vásárolni, mert kislány koromban én is szívből utáltam az ilyeneket. Ráadásul az unokatesóktól örököltünk egy kupac fiúruhát, amik azért a nővérem normális ízlése jóvoltából szintén nem nagyon kékek és fiúspecifikusak. Főleg a kezdeti pici méretek nem.
Így talán anyukáméknak is lesz egy kis változatosság a fiúunokák után, de az említett unokatesók viszont továbbra is lehet, hogy meg lesznek győződve róla, hogy az unokatestvérek csak lányok lehetnek, mert eddig a „másik oldali” unokatestvérek is mind azok. :)
