17. hét

Valamikor a 16. héten sikerült találkoznom a védőnővel. A 12. hét előtt a nőgyógyász nem akart elküldeni, utána meg én nem akartam odavinni az influenzámat. A VIII. kerület közepébe kellett mennem, kevéssé bizalomgerjesztő környékre, amit még a lomtalanítás is súlyosbított... De a rendelő és a védőnő aztán határozottan javította a képet. A védőnőm egy kedves, mosolygós, kissé gömbölyded néni. Nagyon aranyos volt.

Először kellett egy csomót adminisztrálnunk, kitölteni minde papirost, kiskönyvet stb. Aztán elregéltem neki az inzulinrezisztenciát, ő meg adott nekem egy rakás újságot. Ezek között egészen hasznosak is voltak, bár a Rigips reklámújságon kicsit meglepődtem. :) A védőnő a kedvességen túl nyitott volt a homeopátiás szerekre is, ennek nagyon örültem. Elég biztos pontnak tűnik itt a nagy elveszettségemben. A baráti-rokoni körben ugyanis még nem nagyon vannak gyerekek, így elég kevés gyakorlati tapasztalatom van ezen a téren. A nővéreméknél ugyan van két nagyszerű unokaöccs, de ők 1200 km-re élnek tőlünk, így elég ritkán találkozunk. A védőnőmnek viszont bármilyen balgának tűnő kérdést fel lehet tenni, akár e-mailben is.

Bár azt nem tőle kérdeztem meg, hogy miért vagyok már egy napja nyűgös-fáradt-antiszociális, mégis kiderült: Az egyik bölcsességfogam úgy gondolta, most kell megint növekedésbe lendülnie. Ma délután lüktető fejjel azt próbáltam neki megmagyarázni, hogy inkább a Baba csontjaira koncentráljon, nekem erre a bölcsességfogra semmi szükségem nincs, és még fáj is. De szerencsére most már kicsit lenyugodott, és a férjem még a héten megy Németországba, és hoz nekem Osanitot. Ez egy homeopátiás szer, amit eredetileg babák fogzására fejlesztettek ki. Én már egészen nagy koromban találkoztam vele a bölcsességfogaim kapcsán, de tényleg nagyon jó. Ha nem is lett tőle olyan szép kerek, vigyorgó fejem, mint a gyógyszer honlapján lévő babának, de a nagy, lüktető fájdalmat elmulasztotta.