22. hét
Szerencsére nem mi, hanem Baba költözött egy kicsit, a múlt hét óta jóval feljebb lakik, mint eddig. Ezt elvileg pont a megfelelő időben tette. Eredményeként egy kicsit most kevesebbszer kell pisilnem, viszont cserébe elkezdte nyomni az egyéb belső szerveimet, úgyhogy nem tudok egyben bevágni egy nagy tányér levest meg másodikat meg közben vagy három pohár vizet, mint eddig. Csak szépen, fokozatosan, komótosan, hogy elférjenek.
Eddig elvileg már vagy 4-5 kilót hízik az átlagos kismama, nekünk a cukros diéta miatt már 1,5-et sikerült. :) Kicsit az elején meg voltam ijedve ettől, de mivel Baba akkora, amekkorának lenni kell, és eddig az összes orvos (nőgyógyász, diabetológus) egybehangzóan azt állította, hogy ez így rendben van, hát nem izgulok. És éhezni sem szoktam.
Ami viszont egyre nehezebben megy, az a koncentráció. Most már naponta legfeljebb egy programot szervezek magamnak, egy intéznivalót vagy egy találkozást barátokkal, mert az bőven elég. Közben továbbra is itthonról dolgozom, de egyre kevésbé hatékonyan. Szerdánként járok be az irodába, de aznap mindig teljesen kipurcanok, bedagad a végére a lábam, pedig felrakom, és másnap délelőtt kilencig szoktam aludni. No, mindegy, az a fő, hogy csinálhatom ilyen csökkentett üzemmódban. Május végéig csak kitartunk valahogy. Ebben állapodam meg a főnökömmel, és úgy néz ki, végig szüksége is lenne az én egyre gyérebb szellemi kapacitásaimra. Ha neki ez így megéri, hát tegye. :) Mindenesetre ez nekem plusz egy teljes fizetést és a harmincnapos bérlet miatt június közepéig tartó ingyen tömegközlekedést jelent, ami a babaholmik beszerzésénél nem mindegy.
Közben beszereztük Baba első bútordarabját. Mivel szekrényeink vannak, a nővéreméktől pedig kapunk egy bölcsőt, így most csak egy sikkes pelenkázót szereztünk be, kék és piros fiókokkal. Emellett vettünk gardróbszekrényt, kanapét és egy szép rózsaszín kockás fotelt is, hogy tudjunk hol üldögélni. Ezek tegnap délelőtt érkeztek meg, a Férj viszont kilenc után keveredett haza a munkából, a héten pedig csapaterősítésre mennek a munkahelyével, így valószínűleg legalább csütörtökig még nagy lapos kartoncsomagok között élem majd az életemet. De azért a fotelt kicsomagoltam, most is abban ülök. :)
