19. hét
Tegnap egy fiatal hölgy átadta a helyét nekem a villamoson. Olyan meglepő volt, eddig én ugráltam mindenkinek. A múltkoriban a buszon például egy kétgyerekes anyukának, mert úgy gondoltam, hogy én ezzel az egyszerűen kezelhető picivel még mindig könnyebben álldogálok, mint ő egy egyhónapossal és egy kilencévessel... Aztán persze egy harmadik, akkor éppen gyerek nélkül ott tartózkodó anyukával jó hangosan megjegyzéseket tettünk az üléseken tenyésző fiatal férfiakra, akik biztosan nem várnak babát. :)
Persze a tegnapi helyátadást biztosan segítette ez a szép áprilisi huszonsok fok, mert így egy lenge felsőben csak jobban látszik a pocim, mint eddig a nagykabátban. Valahogy az az érzésem, hogy a nap végére, meg ha fáradt vagyok, mintha nagyobb lenne a hasam. Nem tudom, ennek van-e valami tudományos magyarázata, vagy csak egyszerűen fáradtan már minden rosszabb, és Baba is jobban feszeng odabent. Mindenesetre tegnap is ez volt a helyzet, ráadásul az irodában végigült munkanap után a Széna tértől elsétáltam a Jászaiig, mert olyan jó volt az idő. Aztán ott már éreztem, hogy az idő ugyan jó, de a cipőm meg a megbucisodott lábam már nem annyira szeretik egymást, így igen jól esett az átadott hely.
