39. hét
Azt hiszem, a kérdés meglehetősen költői, hiszen még éppen előtte vagyok annak az időszaknak, amikor egy kislány rendszeresen felbömböl majd az éjszaka közepén. Most még csak egyszerűen nem mindig sikerül aludni éjszaka, ma például éjjel egytől háromig forgolódtam meg a konyhában olvasgattam. Mindehhez még hozzátett, hogy több fordulóban harcoltunk egy hatalmas lepkével, ami ide-oda csapongott a hálószobában. (Mindenféle állattal jóban vagyok, nem undorodom kígyótól-békától, de a lepkékkel ki lehet kergetni a világból. Különösen a nagy, barna, szőrös éjszakai fajtákkal...)
Ma mindenesetre megpróbálok délután nem elkonyulni, hátha úgy jobb lesz majd az éjszaka. Meg Állambácsi gondoskodott róla, hogy sétáljak is egyet, ugyanis megint kaptam táppénzt (már másodszor, végül is június 1. óta vagyok itthon...), de a postásnak nem sikerült felbaktatni hozzánk az első emeletre a múlt héten, amikor egész nap itthon voltam. Ezután a férjem megpróbálta felvenni a pénzemet, amit az értesítés szerint, mint velem egy háztartásban élő közeli hozzátartozóm meg is tehetett volna, de a reggeli sorbanállás után közölték vele, hogy mivel az összeg meghaladja a 100 ezer forintot (nofene, talán megkapom egyben az elmaradt táppénzeket is?) ezért csak személyesen vehetem át, ő csak olyan meghatalmazással, amihez kettőnknek együtt kell elmenni a Nyugati téri postára. Úgyhogy inkább ma elbattyogok magam a saját postánkra, szerencsére nincs messze.
