26. hét
No nem azt, amelyiket itt pengetek a blogon, hanem azt, amivel a munkahelyen prütyögtem. Tegnap voltam utoljára dolgozni, bár ez inkább már csak pakolászás volt. Elképesztő, az ember mennyi dolgot halmoz fel a munkahelyén, ha van rá lehetősége. Nekem három táskányi holmim volt bent, többek között a vonatkozó egyetemi tankönyveim, két kosztüm (egy nyári és egy téli), egy pokróc (iszonyú hideg volt az irodánk közvetlenül a fűtés szezon előtt-után), egy bögre, egy tálka, némi extra étcsoki, teák stb.
Hozzá kell tennem, hogy a főnököm jóvoltából életem nagy részét már nem az irodában töltöttem. Mivel egy kis tanácsadócégnél készítettem szép elemzéseket, nagy felszerelés a számítógépen, az interneten és egy statisztikai programon kívül szerencsére nem kellett a feladataimhoz. Így szerencsére dolgozhattam távmunkában, csak heti egy napot töltöttem bent. Ez különösen jó volt a babavárás elején, ugyanis nekem az első terhességi tünetem az volt, hogy nem bírtam állni. Még nem tudtam, hogy ketten vagyunk egy ruhában, amikor a templomban álldogálva csak kapkodtam a levegőt, és nagyon vacakul éreztem magam. Még gondolkoztam is, hogy mennyire nincs itt levegő, meg milyen nyüzüge vagyok, kéne valami vitamint enni. Aztán kiderült, hogy nem a vitaminhiány a dolgok oka...
Így viszont megspóroltam magamnak napi kétszer félóra metrón való álldogálást, nem kellett sokat emberek között lennem az influenzaszezonban, és az orvosokhoz is el tudtam anélkül mászkálni, hogy hetente egyszer-kétszer el kelljen kéredzkednem a munkahelyről.
Az elmúlt néhány hétben azonban már éreztem, hogy lassan ideje a táppénznek. Nagyon nehezen tudok mostanában bármire is koncentrálni, és igen elfáradtam az heti egy irodai napon. Azt hiszem, igazán már nem voltam rentábilis a cégnek. :)
Úgyhogy mostantól még inkább koncentrálhatok Babára, a még hátralévő elintéznivalókra, no meg a jövő heti nyaralásra. Elvisszük Babát meg magunkat Pápára egy hétre. Majd lábat lógatunk, meg elmegyünk Herendre porcelánt nézni.
