17. hét
Csütörtökön egy remek hangversenyen voltam, Haydn Teremtés oratóriumát hallgattuk meg Miskolcon. A koncert közben egyszer arra lettem figyelmes, hogy valami olyat érzek a hasamban elöl, amit eddig még sosem. Azt hiszem, egy darabig még nem fogom megtudni, hogy ez a vacsorám volt, vagy a Baba, de jó érzést azt hinni, hogy már most ilyen muzikális a Gyermek, hogy meghatódott a „szférák zenéjétől”, és ezt heves mozgolódással fejezte ki. :)
Az első magzatmozgásokra az anyukák mindenféle csacska hasonlatot szoktak mondani, ami ráadásul sok esetben kapcsolatban áll a lepkékkel. Ezekhez én nem csatlakoznék, lévén hogy számomra ismeretlen okból zsigeri undort érzek minden lepkével kapcsolatban. Így inkább gasztroénemet nem meghazudtolva azt mondhatom, hogy ez az érzés olyan volt, mintha valami zselét megpöccint az ember, és az még egy darabig rezeg-mozog.
Ha kiderül, hogy ez volt-e az, mindenképp megírom. :) Addig meg a változatosság kedvéért megint elmegyek vérvételre. Végülis csütörtök reggel voltam utoljára (AFP), de holnap legalább nem éhgyomorra kell menni, hanem éppen evés után, mert a diabetológián szívják majd a véremet.
