35. hét
Ma ismét voltunk kórházi ultrahangon. Szerencsére volt időpontom, így nem kellett egy szűk folyosón álldogálnom, és így „csak” félórát vártam... Még szerencse, hogy a babavárás kapcsán az egyik első tanács, amit olvastam, az volt, hogy szerezz be néhány jó könyvet, mert mostanában sokat fogsz különböző vizsgálatokra várakozni.
Baba továbbra is kis incifinci, de a doktornő szerint a feje és a lába hossza rendben van, csak kicsit sovány. Azzal kezdte a vizsgálatot, hogy „Nem nagyon deltás ez a gyerek.”, aztán rámnézett, és folytatta: „Dehát maga sem az...”
Az is kiderült, hogy Baba szépen be is fordult. Azt nem tudom pontosan, mikor tehette ezt, nem érzékeltem egyértelműen. Volt egy alkalom, amikor úgy éreztem, hogy igencsak keresztben fekszik, mert a hasam jobb és bal oldalán is volt egy-egy kemény duncs. Talán akkor helyezkedett el. Így viszont most már biztos, hogy az a kis kemény kerek, amit szeret kinyomogatni jobb oldalon felül, az a feneke, és nem a feje. :)
Két aranyosat is csinált Baba az ultrahangon: Először, amikor meg akarták hallgatni a szívhangját, úgy dörömbölt és kalapált kifelé a két kezével, hogy nem lehetett semmit hallani a szívéből. De aztán kicsit arrébb ficergett, és szépen zakatolt a szíve. A vizsgálat végén, mikor még egyszer megnéztük a fejét, mindkét kezével fogta, mint akinek valami igen nagy gondja van. :)
