16. hét
Kedden végre eljutottam a védőnőhöz, és Babával kaptunk egy hivatalos papirost (terhességi kiskönyvet) is arról, hogy már ketten vagyunk egy nadrágban. A védőnőről nagyon jó benyomásaim voltak, erről majd még később igyekszem írni.
Ami a legfontosabb azonban, hogy ő ajánlotta nekem a kakukkfűteát. A múlt heti influenzám pénteken a teljes reménytelenségbe csapott át, péntektől keddig alig változott valamit az állapotom. Egy csomót köhögtem, jó hurutosan, de semmi nem szakadt fel, nagyon fáradt voltam, és csak akkor éreztem elviselhetően magamat, hogyha az ágyban lapulva éppen forró teát ittam. :(
És ekkor jött a kakukkfűtea! A védőnő meghallgatva a köhögésemet rögtön ezt a ajánlotta a méz mellett, amit ugye az inzulinrezisztencia miatt nem ehetek. A kakukkfűteának mérhetetlenül rossz íze és nagyon erős szaga van. Blöeeee... Akármivel próbáltam ízesíteni, nem nagyon segített rajta semmi. Így nagy levegőt véve megpróbáltam a bögrét két-három fordulóban kiinni, anélkül, hogy az ízre/szagra koncentráltam volna. Megérte a szenvedés, nagyon szépen kitisztított mindent, amit ki kell, már csak egy kicsit krákogok.
Emellett azt hiszem, mostanában nem fogok kakukkfüves ételeket enni... (Pedig egyébként szeretem ezt a fűszert, amikor egy fél évig Németországban tanultam, egy tő kakukkű volt a két szobanövényem egyike, amit rendszeresen „arattam” különböző ebédekhez-vacsorákhoz.
