13. hét
A nagyon jól sikerült szlovéniai nyaralás-telelés után (részleteket lásd majd a másik blogomon, elsősorban kulináris oldalról) hétfőn voltunk a 12. heti ultrahangon, és végre kaptam egy hivatalos papirost is arról, hogy immár ketten vagyunk egy ruhában. Az ultrahang szerint Picike pont annyi idős volt akkor (11 hét és 6 nap), mint aminek a számítások szerint kellett lennie.
A buksi fej és kerek pocak mellett már rendelkezik négy pálcikával is, amiből a két felsőt arra használta, hogy eldugja az arcát az ultrahang elől, a két alsót pedig arra, hogy addig mocorogjon, míg úgy elbújik egy csücsökbe, hogy még csak véletlenül se lehessen megmérni a fején semmit. :)
Szerencsére az orvos minden rendben talált, úgyhogy most már elkezdtük lelkesen terjeszteni a jó hírt. Ez egy nagyon jó dolog, ennyi örömködő rokont és barátot utoljára az esküvőnkön láttam.
Nem tudom, hogy most jól megszuggeráltam magamat, vagy tényleg ennyit változik az ember állapota a második trimeszter elején, de szerencsére már nem vagyok olyan álomkóros, mint eddig. Persze elfáradok a nap végére, de nem akarok állandóan aludni.
Szerencsére a vércukrom azóta is rendben van, csak figyelni kell, hogy rendszeresen mérjem. Nem tudom, miért, nagyon kevés vérem van, néha olyan nehéz kipréselni magamból azt a csepp vért a méréshez. Az diabetológián az asszisztens néni azt mondta, igyak sokat. Haha. Most valahol 3-3,5 liternél tartok naponta, mert ha nem teszem, akkor fáradt vagyok meg szédülök. Ennél több már nem nagyon megy...
