10. hét
Nem gondoltam, hogy már ennyire az elején, ennyi mindent érez az ember a szervezete alkalmazkodásából.
Állandón iszom, és amit megittam, az igen gyorsan keresztül is folyik rajtam. Szerintem még sosem fogyott nálunk ennyi WC-papír. Ha viszont nem iszom ennyit, akkor szédelgek. Ez persze nem meglepő, sosem volt magas a vérnyomásom, sőt.
Az már jobban meglepett, hogy időnként milyen gyorsan elfáradok. Ma délután felpakoltam néhány törölközőt és szalvétát a felső szekrénybe, ehhez kétszer fel kellett állni egy székre, és a második után úgy szuszogtam, mintha ezt a műveletet egy tízkilós hátizsákkal a hátamon hajtottam volna végre.
A héten voltam a MÁV kórház diabetológusánál is. A kórházban ismét kb. háromnegyed órát bolyongtam, és máig nem tudom, hogy a földszint 38-on miért magasföldszint 14. feliratú tábla van. :S De a doktornő nagyon kedves volt. Mint vártam, azonnal abbahagyatta velem a Merckformint, és csúnyán is nézett, hogy eddig miért szedtem.
Vennem kellett egy vércukormérőt, amivel az alacsony vérnyomás miatt az elején kicsit megküzdöttem (Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz kicsiholni az ujjamból egy kellően nagy csepp vért.). De most már nagyon jól belejöttem a bökdösésbe, és szerencsére az eredmények is szépek: Míg tavaly októberben még 9 felett volt a terheléses vércukorértékem, addig most, egy órával evés után 5 körüli értékeket mérek. Remélem, ez hosszabb távon is így marad. Most már csak hízni kéne lassan egy kicsit, mert mióta mi itt egy testben két lélek vagyunk, azóta vagy másfél kiló lement rólam, úgy hogy szerencsére nem voltam hányós. Valószínűleg változtatni kell a 160 grammos diétán, mert sokszor, főleg délután és estefelé éhes szoktam lenni. Egyelőre pótlásként ilyenkor sajttal tömöm magunkat, mert abban alig van szénhidrát és állítólag sok benne a kálcium is, ami szintén ránk fér. De erről majd megkérdezem a doktorokat a jövő héten.
Ami még jó, hogy avatott szemek számára már látható, hogy valami történik idebent. Nincs még komoly pocakom, meg világ életemben gömbölyded voltam, viszont míg régen hízáskor a hasam felső része lett nagyobb, most az alsó része kezd kidudulni. Mivel karácsony előtt elég sokat fogytam, így ruhagondom egyelőre messze nincs, vannak bővebb nadrágjaim, amibe beleférek. Valószínűleg éppen ezért nem is a derékbőséggel, hanem a formámmal lesz majd először gondom, de szerencsére rövidesen megérkeznek hozzám a nővérem babázós ruhái.
